Mozgó szoba
Szépen lassan leült, majd utána hátra is dőlt az ágyon, becsukta szemét, kinyitotta, újra becsukta. Mozgott, akárhogy is volt a szeme, a szoba bizony mozgott.
Vajon hányni fog-e? Ez a gondolat foglalkoztatta a leginkább. Még sosem járt így, hogy ennyire mozogjon a szoba. Aztán megint kinyitotta a szemét és rájött a Zura nézi őt. A nagy barna szemeivel azt nézte, hogy a lány fekszik az ágyon, vigyorog és kinyitja, becsukja a szemét. Ugyanaz járt a fejükben, mindketten mosolyogtak, szájuk körbe is érte talán a fejüket. Aztán vidáman felpattant a lány az ágyról és kérte, hogy fussanak ki még egyszer, mert a fedélzeten akar megbizonyosodni arról, hogy ez nem álom, hanem tényleg ott vannak, az éjszakát egy hajón töltik, ami reggelre St Malo-ba viszi őket, hogy utána 1 egész napot kalandozhassanak Franciaország egy kicsi csücskében.
Egy ideje nyafogott már arról, hogy egyszer szeretne hajón utazni, hajón aludni, hajón hajózni, kipróbálni, milyen is ez. Hát, most kapott belőle egy kis ízelítőt.
Péntek este indultak, elfoglalták kabinjukat, megvacsoráztak és nem bírt betelni az érzéssel, hogy HAJÓKÁZIK! Egy egész éjszakán át hajókázni fog, meg majd vissza is.
Ladikjuk Pont-Aven névre hallgat, 2004-ben épült és 41.000 tonnát nyom, 2.400 utas fér el kényelmesen rajta. Volt a fedélzeten kávézó, önkiszolgáló étterem, pincéres étterem, bár, uszoda, bolt, játszóház és mozi is. (Végre moziztak is kicsit, megnézték a Bűbájt)
A kabin nem volt nagy, de pont kényelmes volt kettőjüknek. Igazából 4 személyes, de a felesleges ágyak a plafonba voltak ágyazva. :)
Az első éjszaka nem sokat aludt. Izgatott volt, félt is talán egy kicsit, de a visszafelé úton már nem volt gond az alvással. A majdnem ébren töltött éjszaka után, egész nap a környéken barangoltak. Amint kigurultak a kocsival a hajótestből az irányt Mont-Saint-Michel felé vették, hogy megnézzék a Bencés apátságot, utána szépen lassan ismerkedtek visszafelé a környékkel és St Malo városkáját is bejárták a parton és az óvárosban is.
Kifogták a februári tavaszt, egy csepp eső sem volt, de még felhő sem, a nap pedig egészen melegen és vidáman sütött rájuk, az ég meg olyan kék volt, hogy csak na!
Ettek finom francia kenyeret, süteményt, felmásztak az apátság lépcsőin, a magasból látták be a környéket, jobbra Normandia, balra Brittany (Bretagne) terült el alattuk. Megszemlélték a st maloiakat, ahogy szombat délután kivonulnak családostól, barátostól vagy magányosan, kutyásan a tengerpartra és az apály által olyan nagyon visszaszívott tenger helyén játszanak, futkosnak és jól érzik magukat.
Amikor besötétedett, az ő kimenőjük sajnos lejárt, vissza kellett térniük a hajóra, hogy horgonyt felszedve elinduljanak a valóságba. Vasárnap reggel Anglia partja felé közeledve nézték a napfelkeltét…
*nem hányt, és kicsit sem volt rosszul! És még annyi mindent tudna mesélni!
Ez tetszett!
Eddig 3 komment érkezett
(
)
-
1. cascata
2008. 02. 10. 21:18 -
2. dreaming58
2008. 02. 11. 10:06*akkó' mééér nem mesél???(annyi mindent...)
Hűűű, ez szuper lehetett!
Pussz! -
3. Euthymia
2008. 02. 11. 15:47Cascata: ez aranyos,ez az irigyellek-ed :) :) egy egészen friss eljegyzési gyűrűvel és egy halom havas, sielős élménnyel a hátad mögött :) :) :)
Dreaming: hihihi, mert nem tudnám úgy visszaadni a dolgokat, ahogy megéltünk :)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
azta, na most ezért nagyon irigyellek! :) de majd rágom az illetékes fülét, hátha engem is elvisznek...