Közlekedési Múzeum és a cipők

Ez a bejegyzés egy ideje piszkozatként várt sorsára.
De most, hogy Gus játékra hívta a bloggertársadalmat, és a lány már 1 évvel ezelőtt írt cipős bejegyzést, itt ni: Cipőgondok ezért úgy döntött ezzel köti össze a játékot, bár kicsit zavaros, de most nem tud más cipős sztorit kitalálni, ebben pedig van cipőről szó:)
A lánynak mostanában nem mennek ezek a hivatalos ügyek. Régebben valahogy simulékonyabb volt, vagy elfogadóbb, kevéssé idegbeteg, de most furán alakulnak ezek a dolgok.

 


Történt az, hogy míg ott(hon) voltak elhatározták, hogy kettecskén (a Zura meg ő) ellátogatnak a régen látott Közlekedési Múzeumba (továbbiakban: KM).

 

Alapvetően már a cipőkiválasztáskor észre kellett volna vennie, hogy ez a nap sem olyan lesz, mint a többi, amilyet szeretne. A régen használt lábbeli bizony úgy feltörte a lábát, már egészen korán, szinte közvetlenül az indulás után nem sokkal, hogy később kénytelen volt venni egy másik cipőt, azt meg belebasznihajítani a kukába, abban a pillanatban nem érdekelte, hogy esetleg valakinek még jól jöhetne a lábbeli, mert akkor már túl volt azon, ami itt még csak most derül ki és legalább egyszer hallgatott a Zurára "csak akkor vegyél új cipőt, ha cserébe egyet kidobsz"…

 

Szóval, sántikálva közeledtek a KM felé. Már akkor kezdte furán  érezni magát, amikor a bejárat környékén meglátott egy táblát, amin egy fotómasinka át volt nagy csúnya piros vonallal húzva. Szemöldöke jobban felcsúszott az ajka megremegett és eszébe jutott Amby egyik hozzászólása, idézve: Miért nem lehet fotózni? Nem is tudom mikor voltam utoljára olyan múzeumban, ahol nem lehetett.”

 

Hát, ezek szerint a magyarországi KM-ben nem lehet fotózni. Nofene!

Nem baj, majd agyban elraktározza a dolgokat, gondolta és próbálta a bicegését és csalódottságát álcázni.

 

A pénztárnál megváltották a belépőjegyeket, ami 1.200 magyar forintot ért fejenként (itt a ködösben nagyjából ingyenes a belépés a múzeumokba, néhány kiállítás kivételével) és indultak volna be, mondhatni lelkesen megszemlélni a megszemlélnivalót.

De valami oknál fogva úgy döntöttek, a kabátot beadják a ruhatárba. Na, itt folytatódtak a problémák, a hölgy tájékoztatta őket, hogy bizony a hátizsákot sem szabad bevinni, ami a lány szürkeállományához úgy ért el, hogy valami sikitófrász-pánikgombot érintett, mert mikor felemelte a fejét, ráförmedt a nőre, hogy azt ugyan nem gondolhatja komolyan. A nő hajthatatlan volt.

A következő pillanatban, amikor benézett a mozdonyok felé a terembe, látott élből 2 embert, akinek hátán hátizsák figyelt és méretesebb darab volt mindkettő az ő kis üzleti hátizsákjához képest is…

 

Na, ekkor előjött a sárkány és megkérdezte a nőtől:

-ugyan, mondja már, mit gondol, talán attól félnek, hogy ellopom a mozdonyt vagy valamelyik kiállítási tárgyat begyömöszölök a zsákomba és elviszem az Ecserire?

 

Erre ugyan a hölgy nem felelt, de akkor már a Zura olyan elkeseredett képet vágott, hogy nem akarta további beszólásokkal égetni, megállapodtak, hogy ezek után a lány nem kíván bemenni a múzeumba. Visszaballagtak a pénztárhoz, ahol egy kis bénázással, de sikerült sztornó jegyet kiállítani, a lány visszakapta ropogós papírpénzét, csókot lehelt a Zura arcára, megbeszéltek egy otthoni találkát a nap végére és füstölgő fejjel, csalódottan, picit bicegve, de határozott léptekkel távozott az épületből.

 

Ezek után tért be egy cipőboltba és vette meg az új cipőt, amivel már kényelmesebben, felszabadultabban, vidámabban tudott a nap hátralévő részében barangolni Budapest utcáin


 

Kapcsolódások:

KM

Ünnepi ruhák a cári udvarból - londoni múzeumi élmények

Cipőgondok - cipős bejegyzés korábbról

 

További szinkronblogolók:

 

Gus

Tisss

Redblek

Cube

 

La Paloma Negra

Kiddy

Gyömbérke

írta: Euthymia , 2009. május 7. 8:00 - címkék: Budapest, cipő, életkép, Közlekedési Múzeum, Magyarország és kategóriák: apróságok, Utazgatva, kult - 7 komment
Ez tetszett!

Eddig 7 komment érkezett ()

  • 1.  Csilla
    2009. 05. 07. 8:58

    Neked is vannak ilyen élményeid Magyarországról? Megnyugodtam! Azt hittem, hogy csak én kapom fel a vizet ilyenekért. Engem is Gyuszi szokott csillapítgatni (meg hétökörrel elvonszolni), mert robbanni tudnék. Érdekes, itt még nem nagyon fordult ilyen elő, ahogy visszaemlékszem. Nem is tudom, talán tulreagáljuk a dolgokat? Hm.

  • 2.  Babarum
    2009. 05. 07. 10:56

    Hmm, nem nagyon értem, 2-3 éve voltam ott és fényképeztem. Az igaz, hogy hátizsák nélkül, de fotóztam. :)

  • 3.   Paloma Negra
    2009. 05. 07. 12:41

    gondolom a "sárkány" nyugton maradt volna, he nem töri fel az Ő lábát is a cipő:)

  • 4.  Euthymia
    2009. 05. 07. 17:34

    @Csilla: még lenne több is, de nem akarnám jobban elmebetegnek feltüntetni magam ;)
    @Babarum: én is 2-3 éve még fényképeztem, vagy nem vettem akkor észre a táblát, vagy nem is volt!!
    @Paloma Negra: nem, nem tudom, akkor is bosszantott volna ez a felfogás, azt hiszem :)

  • 5.  Babarum
    2009. 05. 07. 21:11

    Cipővel kapcsolatos fontos információ:
    Egy régi mondás szerint a cipő az első két hétben mindig töri a lábat. Én ezt úgy oldom meg, hogy az első két hétben nem veszem fel! :D

  • 6.  Mebarak
    2009. 05. 08. 9:58

    "csak akkor vegyél új cipőt, ha cserébe egyet kidobsz"…
    EZT MOST NEM IS HALOTTAM MEG :))))))))

  • 7.  Euthymia
    2009. 05. 08. 17:10

    @Babarum: ami feltörte, sokkal öregebb volt 2 hetesnél :) :)

    @Mebarak:pedig, a cipő az tiltólistán van nálunk!!! Illetve függ az elhatározástól, új cipő jön, régi megy :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.