« Nerja, a második nap margójára...   Fish&Chips, a harmadik nap margójára »

Billegő ladik

A második este gyülekező felhők, ahogy jöttek el is mentek, illetve a fáradtságtól olyan mélyen aludtak, hogy ha esett is, nem igazán hallották.

Reggel korábban keltek, 8 óra előtt már az étterem előtt toporogtak, hogy étekhez jussanak, bár egy pillanatra meginogtak. Mivel annyira nem volt erős előző nap a reggeli, hogy futamidejüket rontsák vele, de azért a végén maradtak a szállodában és falatoztak belőle.

Meglepetésükre, 2-3 korán ébredő turistatárs is megjelent utánuk az étteremben, pedig azt hitték, ők az egyetlen fanatikus menők, akik képesek hajnalban kelni nyaralás alatt is. Hát nem, vannak többen is.

 

Végül tele hassal indultak Algeciras-ba, hogy kihajózzanak, illetve áthajózzanak a másik kontinensre, de maradjanak azért Spanyolországban (is).

 

 

 

Persze parkolóhely egy darab sem volt a környéken, ahol találtak egy nagy ingyenes parkolásra alkalmas területet, ott is vidám fickók irányítgatták az utolsó helyekre be őket. És ezért a szolgáltatásért, meg persze a helyért is 60 centet kértek el. Alapvetően nem mondható drágának egy 5-6 órás parkolásért, de ha azt vesszük alapul, hogy nagy tábla hirdette: INGYENES, akkor azért érdekes egy déli szokás ez, de idejük fogytán volt, szóval nem álltak le vitatkozni a díj jogosságát illetően.

 

Nagy léptekkel elindultak jegyet venni, útközben megint fura fazonokba botlottak, akik mindenáron el akartak nekik adni jegyet a hajóra. Ezt sem annyira értették, de úgy voltak vele, még annak ellenére sem térnek le a helyes útról, hogy az első hivatalos jegypénztár összes ablaka zárva volt. Még mentek kicsit és hozzájutottak 66 pénzért 2 darab egyirányú jegyhez egy hivatalos pénztárban a hajóállomáson.

Volt még ugyan idejük az indulásig, de mire a hajóhoz értek már késésben voltak, mert a jegyüket nem bírta a spanyol hölgy beszállókártyává varázsolni és legalább 10-15 perces számítógépezés és rádióvevőn beszélgetés után kiadott nekik 1-1 kartonlapot, ami a beszállásra jogosította őket. Azt nem értették, miért nem lehetett egyből beszállókártyát nyomtatni fizetés után, ahogy ezt visszafelé csinálták???

 

 

Sikeresen elérték a hajót, nem csak rájuk várt a komp, hanem a mögöttük sorban álló srácra is, mert ugye őt is feltartóztatták, a többi ablakban ülő hölgy(ek) nem voltak képesek elkérni a jegyét. Ezért majdnem ő is lemaradt a járatról.

De nem, végül senki sem maradt le és vidáman foglaltak helyet és várták az indulást. Később kicsit mászkáltak, de egy idő után a szeles tengeren már érdekesen dobálózott a ladik komp, ezért gyorsan leültek, nehogy gond legyen.

Mögöttük pár üléssel egy apuka elég csúnyán felköhögte a reggelijét, ami a lány fülének és gyomrának sem tett jót, és mivel ezt az érdekes szokását a parkolásig túlparton való kikötésig folytatta az apuka, a lány is kezdte egyre rosszabbul érezni magát, a Zura meg néha akkorát kacagott a sápadt fejét elnézve, hogy az már egy kicsit bántó volt.

Remegett a keze, a gyomráról nem is beszélve. Párszor megtette már a 1,5 órás utat Dover-től Calais-ig, két egész éjszakát is hajókáztak Portsmouth és St. Malo között, ezért előtte nem aggódott, hogy elérné a gyomorgyengeség a tengeren. De az apuka irányából érkező nem teljesen egészséges hangok (máshonnét is jöttek a hajón) elég rendesen próbára tették a lányt.

Végül nem lett gond.

Átértek Afrikába, illetve annak csücskén elhelyezkedő Ceuta-ban, a friss levegő és az erős szél pikk-pakk elfeledtette vele a korábbi gyomorremegést, na meg persze a szépséges látvány.
 

 

 

A hajót elhagyva rögtön egy kis rágcsálnivaló beszerzésre indultak, majd csak utána vágtak neki az aprócska autonóm terület felfedezésére.

Ceuta, Spanyolországhoz tartozó Afrikában lévő város (részletek a wikin és egyéb lehetséges oldalakon).

Elég hamar bejárták, fel, le és körbe is, falatoztak néhány fajta süteményt és jégkrémmel is hűsítették magukat. A „belvárosba érve” első útjuk a patikába vezetett és beszereztek egy doboz tengeribetegség elleni pirulát, hogy a visszaúton tutira ne legyen gond.

 

A városban elég sok arab él (ruhájukból ítélve), de pont valami első áldozás, bérmálkodás vagy valami ilyesmi keresztény ünnepen érkeztek, mert legalább egy tucat fehér(menyasszonyi)ruhás kislány, ünneplőbe öltöztetett kisfiú rohangált, játszott a környéken.

 

 

 

 

A szél sajnos egész végig nagyon erősen fújt, a napocska viszont jó erősen sütött.

Kellemesen elfáradtak, a 6 órakor induló kompon a lány egy egészen jót aludt, bár ez valószínűleg a gyógyszernek is köszönhető.

A lényeg, semmilyen gond nem volt, bár a hajó talán nem ugrált annyira a tengeren, mint reggel. Arra viszont nem sikerült rájönniük, igaz még nem is nagyon néztek utána, hogy a komp, vajon miért ciprusi felségjelzéssel szállította őket Spanyolországból Spanyolországba (afrikai partra)?

 

 

Autójuk ott várta őket, ahol reggel hagyták és már indultak is hazafelé, bár előtte még beugrottak a kedvenc napos ködösbe …   :)

 

 

Kapcsolódások:

Ceuta – majd a wiki megmondja

Ceuta

Nerja, a második nap margójára

St. Malo – a mozgó szoba

 

További fényképekért  katt a képre :)

 

Ceuta

írta: Euthymia , 2009. május 8. 23:06 - címkék: Afrika, Ceuta, élmény, komp, utazás és kategóriák: Utazgatva - 2 komment
Ez tetszett!

Eddig 2 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.